Tengeri teknősök

Eretmochelys nem

Közönséges cserepesteknős (Eretmochelys imbricata)

Megjelenése nagyon hasonló a többi tengeri teknőséhez. Lapított, testét teknőspáncél védi, a mellső végtagja viszonylag nagy, egyaránt segít az úszásban és a szárazon haladásban. A többi tengeri teknőstől azért különböztethető meg könnyen, mert a felső állkapcsa horgas. A fejéről készült közeli képen jól megfigyelhető jellegzetes fejformája, és a horgas végződésű felső állkapcsa.

Páncéljának színezete kissé változhat, mivel alkalmazkodik környezetéhez és a víz hőmérsékletéhez. Közeli rokonaival megegyezően a hátpáncél lemezei cserépszerűen egymáshoz illeszkednek. A mellső úszóján két karom van. Mellső végtagjai jóval hosszabbak, mint a hátulsók, és csak korlátozottan tudja teknőjébe húzni. Bár e teknős életének jelentős részét a nyílt óceánban tölti, előfordul a sekély lagúnákban és a korallzátonyok környékén is.

A modern halászat, a megváltozott környezet, a környezetszennyezés nagy veszélyt jelent számukra és ezek miatt mára már a kihalás szélére kerültek. Értékes páncéljából különböző használati tárgyakat, például edényeket, szemüvegkeretet, gombot,gitárpengetőt készítenek.

Húsának fogyasztása nem javasolt, mert toxikus anyagokat tartalmazhat. Kifejlett egyedei akár egyméteres nagyságúra is megnőnek, és súlyuk eléri a 80 kilogrammot.

Mindenevő, de táplálékának jelentős részét szivacsok alkotják. Ez az egyetlen szivacsevő hüllőfaj. Étrendjébe tartoznak az algák, a csalánozók, a bordásmedúzák, a medúzák és a tengeri rózsák. Fogyaszt továbbá veszélyes mérgező medúzákat is, mint a portugál gálya (Physalia physalis). Ilyen veszélyes csalánozók fogyasztásakor védekezésként becsukja a szemét, ugyanis a teknős lemezekkel fedett bőrét a portugál gálya fogófonalaiban lévő csalánsejtek nem tudják megsérteni.

Felnőtt példányai általában a trópusi korallzátonyok környékét kedvelik. A nap folyamán jóllakottan szívesen pihennek meg barlangokban vagy a zátonyok környékén található hűvös szegélyeken. Vándorló faj, nagy távolságokat tesz meg élete során a nyílt óceánon át a lagúnákig és a mangrove mocsarakig.

Caretta nem

Ál-cserepesteknős (Caretta caretta)

Trópusi, szubtrópusi tengerekben, és a mérsékelt égöv melegebb vizeiben honos. A Földközi-tengerben, az Adriában is él.

Zakynthos egyik jelképe az álcserepes teknős (Caretta caretta), amely a sziget partjain rakja le tojásait. A sziget 6 különálló partszakaszán, nagyjából 4 kilométer hosszú területen 1200 - 1800 teknősfészek található. A nőstények július és augusztus között, éjszaka rakják le 100 - 120 lágyhéjú tojásukat, 40 - 50 centiméter mélyen a homokban. A kis teknősök 2 hónap múlva kelnek ki, és azonnal elindulnak a tenger felé. 20 - 30 évvel később visszatérnek, hogy ők is lerakják tojásaikat.

A teknősök költőhelyein fokozott korlátozások vannak érvényben, ezekre táblák is figyelmeztetik a turistákat. A felnőtt kort csupán minden ezredik kikelt példány éri meg.

A kifejlett teknős 1,2 - 1,5 méteres és akár 100 - 140 kilogramm súlyú is lehet.